meg a valóság abban különbözik egymástól, hogy most pl. nem a balaton körül tekerünk boldogan, hanem buzi üzenetekben és képblogokban próbálom felköszönteni a pasimat, aki most valahány éves pont. mert munka van. meg mert nincs amúgy se' pénz semmire. és nekem ettől kimegy az összes hajam lassan, hogy itt baszódok 1,5 diplomával, 11 éves szakmai tapasztalattal 3 munkahellyel úgy, hogy 16-án pont nincs már egy fillérem se. és vagy fél négyig dógzok éjjel, vagy hajnalban hatkor kelek, szóval az kurvaisten, hogy 10-12 óránál kevesebbet nem tolok naponta, csak többet. ez szerintem nem normális, és nem tudom, mások hogy a faszba jönnek ki a dolgaikból, de nekünk ez így nem megy 180 ezerből - apehtartozással a nyakamon, hiteltörlesztéssel, a kocsi biztosítás nélkül, 2 lakás fenntartásával. nem is csodálkozom azon, hogy szorongok, komolyan. ilyen egy kibaszott országot én még nem láttam.
azt se tudom, miben lehet itt egyáltalán reménykedni. gondolom a csodában, vagy a jóistenben.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése