közmunkásunk az egyesületben erősen hites. nehéz lenne elmondani, milyen érzéseim vannak úgy fél órája, mióta löki a jutyubon a bajjerfriderikás hallelújás istennyilákat. nem, nem linkelek, mert szeretlek téged, kedves olvasó.
amúgy meg sokat gondolkodom a vágy nélküli életeken - ha sosem szeretnék semmit, nem is ér majd csalódás, nemigaz? miközben meg tudnék őrülni ettől a lebegéstől - a múltban élésről már leszoktam, a terv- és céltalanság meg a jövő képeit nem erősíti. a jelen meg olyan, amilyen. lebegő-remegő-bizonytalan.
a feltörekvő öröm és érdeklődés (például a puttonyos autók irányába', vagy mondjuk a szerbiai pár nap míján) mindenesetre üdvözölve van - azt hittem, én már csak szorongó szívvel tudok rettegni, de hálistennek nem. minden rendben lesz majd nemsokára, gondolom.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése