most autókkal voltak főleg, meg jó emberekkel, meg rossz emberekkel - tanultam elég sokat magamról is, másokról is, meg tekknikailag is, úgy érzem, ebben a pár napban.
és most vissza kell szoknom arra, hogy nem vagyok egyedül sem fizikailag, sem lelkileg - egyelőre úgy tűnik, hogy a lelki távolságok lettek nagyobbak, és nem a prága-pécs a leküzdhetetlen messziség...
mindenesetre 3 éjszaka, és elmegyünk egy kicsit gyakorolni szerbiába ezt a távolságleküzdést, addig meg kussolva dolgozom ezerrel, hogy legalább a lelkem tisztább legyen...
ps.: és ellopták a biciklimet is, úgy néz ki.
2 megjegyzés:
basszus, mi van ott nalatok? mar megint egy bicikli meg a telefon.
ajtot bezarni, taskat behuzni, kutyra figyelni!
agika
kicsit olyan világvége feszkó és történések, nem is értem. de én továbbra is bízom. hogy valaki csak kölcsönvette...
Megjegyzés küldése