egészen sötéten és reménytelenen a világ sorsát, de főleg a miénket. és olyankor szívem szerint ágyba bújnék, zokognék és veszekednék a jóistennel jóhosszan, hogy dehogy miért, nade miért, nemigasság. (...)
szerencsére van kinek kitalálni egy sokkal virágosabb jövőt akkormeg, és percekkel később meg mégjobb lesz attól, hogy elképzelem, lehetnék ennél szomorúbb is, ha a fiú, akivel szeretek együtt aludni, nem lenne nekem.
mikor mondom neki, elérti az egészet, jót nevetgél azon, hogy akkor csak én szomorkodnék, ha ő nem lenne, ő nem tud szomorkodni, hisz nincs is.
nekem meg eszembe jut, hogy milyen tragikus sorsom lenne, ha elhúúúnyna váratlanul; még ennél is lehetnék szomorúbb, hah! (v.ö. "olga néni kérem, vérzett az orrrrom...)
utána nevetünk, milyen hüjék vagyunk.
végül elmék' forró vízben ücsörögni (egész nap fázott a lelkem), addig megveszi a dvdt a boltban ő (ld. még letőtti), aztán megnézzük a popcsajokat. az kell ilyenkor.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése