azon ábrándozom,

miközben majd'leesik a fejem a fáradtságtól - már bőgtem is, meg minden - hogy a kézfogás. 

a kézenfogás... 

hogy mi lenne, ha engem is néha kézenfogna. 

rámmosolyogna úgy, hogy tudnám, ennél igazabb dolog most nincs is. hát tudja, látom. hiszi. 

ez biztos.

lenne benne sok energia, meg szeretet. meg elfogadás, meg türelem. jókedve lenne megint majdnem mindig. lenne békéje, nyugalma, mindez végtelen.

szóval ezt azt antát várom. hogy majd idejön hozzám (is), kézenfog, vezetget egy-két feladaton végig, aztán már jobban is megy minden. azon ábrándozom.

amúgy van randink a hétvégén, tónak partján, kedvenc stégen.

remélem, eljön.
és kézenfog.