tavasz van tisztára. végül is mindenkinek ezt ígértem az elmúlt két hétben, szóval nem nagyon volt más választás... reggel úgy ébredek, hogy a matracról kilátok a havas udvarra, amelyet agyonsütöget a napocska. szépség, szerelem...próbálok csak jelen lenni, és csak a jelenben lenni. jól megy. ideiglenesen nem is akarok többet. a felhőket elsimogatja a homlokomról a fiú, akivel szeretek együtt aludni.
és igen, egy kicsit olyan, mintha szaladtam volna egy erős, egy éves kanyart. elkezdtem félni valamitől, szorongani, elveszíteni magunkat, feszítettem sokat ellenállásban, és megteremtettem a rettegemtárgyat (kapcsolatképtelenség) a gondolataimmal. tudtam, hogy ez lesz, és mégsem nem tudtam megállítani. úgy érzem egyébként, hogy körbeértem, de ez mondjuk mindig változhat... mindenesetre jó most egy kis nyugalom.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése