sajnos

tegnap annyira szuper-haladást produkáltam a feladataim közt, hogy most muszáj baszódnom kicsit egyéb ügyeken, ellenkező esetben esetleg stresszmentesen végeznék holnap ilyenkorra, és azzal a helyzettel végképp nem tudna mit kezdeni a szenvedésre hajlamos önmagam.

ezért most ünnepélyes keretek közt elhagyom az ágyat, kicsit sírdogálok hajmosás közben, hogy a fehérítés 3.0 sem hozott várteredményt se, aztán ellátom a rám bízott háziállatokat, és magamnak is keresek valami ennivalót, mert úgy tűnik, senki nem kopog be hozzám váratlanul megrakott bevásárlószatyrokkal, pedig élénken elképzeltem a már megtörtént szitut, és állítólag így kell csinálni, szóval nem értem, miért nem sikerül ez így elsőre. (akkor még csapkodok párat varázsigéket mormolva a levegőbe, hátha...)