a nyaralásnak, meséje jön! jön! jön!
... a naaagy pihenős és gondolkodós napon (melynek fottói előző posztban linkelve) anta kora reggel jónagyot hányt és fájt a gyomra erősen - nem tudni, hogy a zsúr, a töpörtyűkrém, a bobozás vagy a törköly váltotta ki az eseményt, mindenestre szegény próbanapos pelegrina biztosan nem erre az élményre vágyott indulás előtt. töksajnálom.
aztán összevakarta magát, a szánkópályán kisszoknyában leereszkedett a titisee-hez, ami egy kicsit giccses és túlturistás hely, de ostobaságokat vásárolgatni, danolászgatva sétafikálni pont megfelelő. találkozott egy frankós zenekarral is, őket csodálattal hallgatta, és nem nagyon értette, hogy a félbanda cigányember hogy kerülhetett oda, hogy játszhatták és miért pont akkor a keresztapa-nótát, amit amúgy minden délben meg lehet hallgatni pécsett, a színház téren, de nem ennyire jó előadásban. a pánsípos bácsinak egyébként nem volt meg az egyik kézfeje, de ez mellékszál. naponücsörgés közben anta gondolt egy jó sörre, de a kávézós nő - akinek egyébként szvarovszki-kristályos farmerje volt - nagyon ledorongolta, hogy hogy képzeli. végül ilyen pezsgőszerű valamit hozott, mondjuk éhgyomorra az se volt rossz.
vettem még aztán szép napszemcsit - asszem a hét flirtje az optikussal történt, de ez ismét mellékszál - mint kiderült, olyan kicsi a fejem, hogy a gyerkőc-kínálatban kellett körülnézni. jellemző.
még volt séta és nagy szuszogós alvás a napon a tóparton, gondolkodni tehát nem nagyon volt idő, mert még vissza is kellett mászni a hegyre, ami valljuk be, sokkal kevésbé volt szórakoztató, mint a lefelésasszé.
szombat hajnalban aztán hazaindultunk - félúton derült ki, hogy hiába volt a nagy sietség, feneegye meg - se rendőrség, se gyorshajtás, simaút. este még budapesti éjszaka volt - utcabáloztunk, meg tóthkocsmáztunk, meg tokajiborozóztunk meg westbalkánoztunk, de olyan kis fáradtan, elgyötörten, hogy nagyon nincs mit róla mesélni. pelegrinával kifogtuk amerikát két részegecske ismerős érezlemes fiú személyében szuperbónuszpluszként.
tegnap aztán haza. a pályaudvaron szép kis virágcsokor várt, a telefon érkezésem hírére percenként üdvözlőeket füttyenetett, sütött a nap, nekem remegett a gyomrom, és a lakásomban lakók a hűtőmet is kipucolták hálából - pedig szigorúan odaírtam nekik, hogy azt tilos kinyitni, mert feltehetően hullajellegű dolgok vannak benne karácsony óta kb. mindegy, meg lehet a véleményük rólam, de emiatt tegnap már szégyelltem magam, most nem érek rá.
aztán aknázás, hááát, az majd külön poszt lesz szerintem, ölelkezések, élménybeszámolók - visszakaptam idát plussz négy kilóval kb. és kevés lelkesedéssel, most megint bolondíthatom magamba a jószágot, aki egyébként évfordulós volt pénteken. két éve van velem. itt köszönném meg a h-párnak a heti ellátását, gondoskodást és nevelést kutyaszempontból, nagyon hálás vagyok érte.
(autóm egyébként az aknaprojekttel egyesült, úhhogy gyűjtöm a bringás sztorikat a héten - majd látogassatok meg a kórházban légyszíves, köszönöm!)
... a naaagy pihenős és gondolkodós napon (melynek fottói előző posztban linkelve) anta kora reggel jónagyot hányt és fájt a gyomra erősen - nem tudni, hogy a zsúr, a töpörtyűkrém, a bobozás vagy a törköly váltotta ki az eseményt, mindenestre szegény próbanapos pelegrina biztosan nem erre az élményre vágyott indulás előtt. töksajnálom.
aztán összevakarta magát, a szánkópályán kisszoknyában leereszkedett a titisee-hez, ami egy kicsit giccses és túlturistás hely, de ostobaságokat vásárolgatni, danolászgatva sétafikálni pont megfelelő. találkozott egy frankós zenekarral is, őket csodálattal hallgatta, és nem nagyon értette, hogy a félbanda cigányember hogy kerülhetett oda, hogy játszhatták és miért pont akkor a keresztapa-nótát, amit amúgy minden délben meg lehet hallgatni pécsett, a színház téren, de nem ennyire jó előadásban. a pánsípos bácsinak egyébként nem volt meg az egyik kézfeje, de ez mellékszál. naponücsörgés közben anta gondolt egy jó sörre, de a kávézós nő - akinek egyébként szvarovszki-kristályos farmerje volt - nagyon ledorongolta, hogy hogy képzeli. végül ilyen pezsgőszerű valamit hozott, mondjuk éhgyomorra az se volt rossz.
vettem még aztán szép napszemcsit - asszem a hét flirtje az optikussal történt, de ez ismét mellékszál - mint kiderült, olyan kicsi a fejem, hogy a gyerkőc-kínálatban kellett körülnézni. jellemző.
még volt séta és nagy szuszogós alvás a napon a tóparton, gondolkodni tehát nem nagyon volt idő, mert még vissza is kellett mászni a hegyre, ami valljuk be, sokkal kevésbé volt szórakoztató, mint a lefelésasszé.
szombat hajnalban aztán hazaindultunk - félúton derült ki, hogy hiába volt a nagy sietség, feneegye meg - se rendőrség, se gyorshajtás, simaút. este még budapesti éjszaka volt - utcabáloztunk, meg tóthkocsmáztunk, meg tokajiborozóztunk meg westbalkánoztunk, de olyan kis fáradtan, elgyötörten, hogy nagyon nincs mit róla mesélni. pelegrinával kifogtuk amerikát két részegecske ismerős érezlemes fiú személyében szuperbónuszpluszként.
tegnap aztán haza. a pályaudvaron szép kis virágcsokor várt, a telefon érkezésem hírére percenként üdvözlőeket füttyenetett, sütött a nap, nekem remegett a gyomrom, és a lakásomban lakók a hűtőmet is kipucolták hálából - pedig szigorúan odaírtam nekik, hogy azt tilos kinyitni, mert feltehetően hullajellegű dolgok vannak benne karácsony óta kb. mindegy, meg lehet a véleményük rólam, de emiatt tegnap már szégyelltem magam, most nem érek rá.
aztán aknázás, hááát, az majd külön poszt lesz szerintem, ölelkezések, élménybeszámolók - visszakaptam idát plussz négy kilóval kb. és kevés lelkesedéssel, most megint bolondíthatom magamba a jószágot, aki egyébként évfordulós volt pénteken. két éve van velem. itt köszönném meg a h-párnak a heti ellátását, gondoskodást és nevelést kutyaszempontból, nagyon hálás vagyok érte.
(autóm egyébként az aknaprojekttel egyesült, úhhogy gyűjtöm a bringás sztorikat a héten - majd látogassatok meg a kórházban légyszíves, köszönöm!)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése