szóval nemtom, mióta próbálok összerántani egy rendes posztot - lássuk be, nem megy. így ameddig eljutunk, aztán majd javingálunk...
szabadság első s második napja
van, köszönt és minden jót kíván... tehát vonatozom butapestre. van egy becsületsöröm, de jobb lenne nélküle. mindenki konzultál veszettül telefonon, mi van a reptérrel, d. pedig rendel nekem jegyet hétfőre, hátha. az estét megírtam: volánban pista és jutka ismét csodás, közben celebek ünnepelnek szomszéd asztalnál (fradis kézilabdások, kettőt megismerek), pista nem akar kávét adni, végül sok lufival távozunk csudajókedvvel, bőséggel. utunk tündérgyárba vezet, ott kissé behazudom, h szülinapom van, kapunk tortát finomat. eleinte kispálra csocsózunk, aztán bevadul a helyzet. vasárnapon ilyen minden - fetrengős, csülkös, focimeccses, kutyázós, hajóeregetős, robbanócukorkás, feketehondás, komposos -, képek meg itt. (köszönet érte szaszának, még pont 200 db van.)
szabadság harmadik napja
van,... szerintem soppingolunk, isteni érzés öt egyforma fekete zokni az én életemben. és este párizs, texas-ban 12 éve nem látott ismerős, pálinkák, zacc, szerintem kedves részegség - pécs és butapest egy percre összeolvad - más szerint hangoskodás, majd gondolkodom.
szabadság negyedik napján összeszedetten indulunk tova munkálkodni, de elnézzük a naptárt... csokihuszárkodunk, vásárcsarnokban töpörtyűt és kolbászkát vételezünk r-nek, majd mindenki pelegrina testvérének néz, és alszom egy kiválót a bábelőadáson. jön sokóra út, nem kímélünk se istent, se embert, szerencsére osztrák rendőrségesség megejti szívét két szegény szőke magyar lányon - 300 ajró helyett csak ötvenet követel, fizetünk, mint megszeppent óvodások.
szabadság ötödik napján szanaszétverve ébredünk - bringára pattanunk - remélem, érzed az iróniát a hangomban! - és kerekezünk tova mindenféle tavakhoz. szív szakad, sör kevés, táj kibebaszottan álomszerűen olyan, h az ember elképzelni sem tudja, hogyan lehet itt élni, ha lehet, márpedig többen csinálnak olyant. a seggünk szétverődik, a kocsmák zárva, néha tolunk, képek itt. vacsora helyi erőben, felváltva pottyannak el a könnyek, aztán fojtogatunk sörökkel és szavakkal holnap hajnalig. kicsit beleszaladunk a 80-as, 90-es évek magyar popéletébe, ne fáraszd magad a végighallgatással, én se tenném, komolyan...
és szabadság hatodik napján arra ébredünk, hogy egyrészt minden elbasztunk - naháááát! - másrészt menni kell nyáribobolni és pelegrina szülinapját is üljük. találunk nagyobb csapat havat, nekem már megint izzad a tenyerem, végül kettesben lezuhanunk a pályán, és gondolom azt, ennél viccesebb halál nem is járna nekem... azóta grillparti (képek itt).
holnap lehet, pihenek. télleg.
(...)
és télleg pihenés volt - itten e.
szabadság első s második napja
van, köszönt és minden jót kíván... tehát vonatozom butapestre. van egy becsületsöröm, de jobb lenne nélküle. mindenki konzultál veszettül telefonon, mi van a reptérrel, d. pedig rendel nekem jegyet hétfőre, hátha. az estét megírtam: volánban pista és jutka ismét csodás, közben celebek ünnepelnek szomszéd asztalnál (fradis kézilabdások, kettőt megismerek), pista nem akar kávét adni, végül sok lufival távozunk csudajókedvvel, bőséggel. utunk tündérgyárba vezet, ott kissé behazudom, h szülinapom van, kapunk tortát finomat. eleinte kispálra csocsózunk, aztán bevadul a helyzet. vasárnapon ilyen minden - fetrengős, csülkös, focimeccses, kutyázós, hajóeregetős, robbanócukorkás, feketehondás, komposos -, képek meg itt. (köszönet érte szaszának, még pont 200 db van.)
szabadság harmadik napja
van,... szerintem soppingolunk, isteni érzés öt egyforma fekete zokni az én életemben. és este párizs, texas-ban 12 éve nem látott ismerős, pálinkák, zacc, szerintem kedves részegség - pécs és butapest egy percre összeolvad - más szerint hangoskodás, majd gondolkodom.
szabadság negyedik napján összeszedetten indulunk tova munkálkodni, de elnézzük a naptárt... csokihuszárkodunk, vásárcsarnokban töpörtyűt és kolbászkát vételezünk r-nek, majd mindenki pelegrina testvérének néz, és alszom egy kiválót a bábelőadáson. jön sokóra út, nem kímélünk se istent, se embert, szerencsére osztrák rendőrségesség megejti szívét két szegény szőke magyar lányon - 300 ajró helyett csak ötvenet követel, fizetünk, mint megszeppent óvodások.
szabadság ötödik napján szanaszétverve ébredünk - bringára pattanunk - remélem, érzed az iróniát a hangomban! - és kerekezünk tova mindenféle tavakhoz. szív szakad, sör kevés, táj kibebaszottan álomszerűen olyan, h az ember elképzelni sem tudja, hogyan lehet itt élni, ha lehet, márpedig többen csinálnak olyant. a seggünk szétverődik, a kocsmák zárva, néha tolunk, képek itt. vacsora helyi erőben, felváltva pottyannak el a könnyek, aztán fojtogatunk sörökkel és szavakkal holnap hajnalig. kicsit beleszaladunk a 80-as, 90-es évek magyar popéletébe, ne fáraszd magad a végighallgatással, én se tenném, komolyan...
és szabadság hatodik napján arra ébredünk, hogy egyrészt minden elbasztunk - naháááát! - másrészt menni kell nyáribobolni és pelegrina szülinapját is üljük. találunk nagyobb csapat havat, nekem már megint izzad a tenyerem, végül kettesben lezuhanunk a pályán, és gondolom azt, ennél viccesebb halál nem is járna nekem... azóta grillparti (képek itt).
holnap lehet, pihenek. télleg.
(...)
és télleg pihenés volt - itten e.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése