merthogy végülis ide lyukadtam ki nagy menekülésemben. és mivel ez egy napló, el is mondom, hogyan rettegtem én hónapok óta ettől a héttől, hogyan szerveztem le lazán és kedvesen többezer kilóméter távolságot ezidőre pécstől, vettem repjegyet, incselkedtem, szerveztem halálra magam... hogyan vágott pofán a vulkán-ügy, táncoltam hajnalig pénteken, ittam aztán kedves-vadidegenekkel betonyos, csak haza ne kelljen, csak szembesülni ne kelljen, hogy nem mehetek... rántottam oda h-t félrészegen, bántottam szóval, tettel, cselekedettel, csak szeretetében űzzön el onnan, kérem! mentem butapestre, rendeltem jegyet következő napra, csak szaladhassak el - mellesleg kurvabiztonságos ember mellé, csodaszép helyre! - lett abból aztán volán, tündérgyár, börzsöny-verőce-kismaros-nagymaros-sokmosoly, de mégse megy sehova repülő, ki antát elviszi messze, hát akaszkodik jóbarátra, kérve könyörög vigye magával, és így lett ebből a feketeerdő... ahol foltokban még van hó, ahol ha süt a nap, a tó majdnem tenger színű, ahol szeretik az embert, csak a vacsoránál ne lopja el a húst magyarszínházas papírban, mert azt azért mégse illik, kishely ez, megszólnak. szóval baszott mindegy, hányezer kilóméterre vagyok amúgy, a szív akkor is szakad-szakad.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése