hol szemerkél, hol zuhog,

persze mit is tenne ilyentájt, április van, szeszélyességesség - egyszer hopp, másszor kopp, tudom én - szabad szerelmesnek lenni szabad szombaton, szabad ugrálni pirospöttyösben szabad szomorkodni szomorú vasárnap, szabad hisztizni kurvahétfőn, szabad szappanozni meg minden ilyenek.
szabadság utcában nincs szabadság, nincs szeretem - néha megijedek, mikor észreveszem, micsoda valóságban koptatom az ujjaimat napi nyolc órában - persze öröm is van, hisz senki sem segített semmiben, aztán mégis lassan lesz helyem meg feladatom, olyan amilyen. és végül is alig negyedik hétfőn már olyan a nexus kollégáékkal, hogy "ha lenne saját öngyújtóm, a faszom könyörögne itt nektek!", ebből is gondolom, hogy azért jó természettel áldott meg az ég (bizonyos értelemben, tudom, tudom!), meg hogy alig pár naponta egyszer gondolok én bele, miafenét keresek is itt. de hát jó'van, az ember néha hoz szar döntéseket, aztán meg elviseli, mint annyi más szart. ja, amúgy szar kedvem van, napok óta nem lelem a helyem, amit csinálok, azt legalább nagyon, ennyi váljék is a böcsületemre.
egy hét múlva meg biztos süt majd a nap, mosogatja a lábamat a tengervíz, aztán jól megnyugszom végre.