szóval már megint eluralkodott rajtam a bizonytalanság, ami olyan akaratossággal, makacssággal párosul, aminek csak nyögés lehet a vége. a számos pofánbaszás után tehát, amit tegnap kaptam, végül lecsüccsentem csöndben, és jól meghuzigáltam a hajamat. a nem szabad ennyire szeretni helyett a nem szabad így szeretni megállapításra jutottam többek közt, bár h. szerint csinálnánk mi máshogy is, ha képesek lennénk rá, csakhát a korlátaink... úgyhogy most nagy levegő, bukósisak, korlátbontás.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése