akad még az esti párti előtt, hát elmesélem, mi volt a heti para.
előzmények: önkormányzati indíttatású céhünk van - rengeteg politikás összefonyódással, amit a magamfajta kávéfőző operatív személyek át nem tudnak látni, mondjuk nem is akarnak.
történt akkor egyszer csak, hogy az egyik kedves alvállalkozónk - nem törődve több száz nénike rosszullétivel - kikapcsolt nálunk szolgáltatásilag, és nem nagyon működött a központunk az egészségügyi intézmény, a nénikék és mindannyiunk nagy bánatjára. akkor sűrű intézkedésbe fogásokat foganatosítottak a főnökségben, főképp tárgyalások megvalósulásában köcsög alvállalkozónk tisztességes alvállalkozóival, és hamar gyorsan megállapodások is születettek sok pénzért meg egy ötszázasért, mégis kb. 20%-áért annak, mint amennyit eddig köcsög alvállalkozónak fizettünk.
és akkor össze lett rántva a kollektíva, kezecskéinkbe mobilokat helyeztek, kitaláltatták velünk, hogy a nagymamák által használhatatlan készülékeken mi mindent kéne ki-bekapcsulni ahhoz, hogy nagy tévedés ne eshessen rosszulét idején, majd másnap címlistát is kaptunk meg csavarhúzót, és a nyakunkba fejenként 10-15 nagymamát.
mondjuk én bírom az ilyeneket, mert elég szórakoztató jófej idősekkel diskurálgatni, miközben pornószőke fürtjeimet lobogtatja az idősszag a panelrengeteg közepén, de egyrészt nem mindegyik volt teljesen fitti hozzáállású, másrészt meg az agyvérzésesekkel és szürke-meg zöldhályogosokkal viszonylag nehezen ment a komenikáció meg a próbariasztás.
mostan nem is mondom el a szomorúbbakat, hanem csak egy párat. az alapszitu az, hogy kezébe nyomsz egy mobilt, hangosan elcsacsogod a két varázsmondatot (piros gombbal indít, aztán 5-ös gombot hosszan nyomja) és learatod a sikereket.
én a biztonság - és a diszpécserközpont szivatása - végett a nénikéket is bevontam a buliba, csinálják már maguk, bár vészhelyzetben úgyse fog ez menni (nekem se menne szívroham esetén gondolom).
az egyik kedvencem a jolán néni volt, aki mélyen leszarta mit szerelek és hova, mert épp a teregetéssel volt elfoglalódva, és a lelkemre madzagolta 17-szer, hogy a továbbiakban magam is úgy tegyek majd, hogy pihentetem a nedves ruhákat mosás után összehajtogatva 2-3 óráig, mert ezzel a vasalási idő negyedannyira csökken. megígértem én mindent, arról meg mélyen hallgattam, hogy a nulla perc per év vasallási idő nehezen csökkenthető ezzel a hullafölösleges félórányi pöcsöléssel, nehogy rosszat gonduljon rólam.
na ő volt egyébként az, akit nagy nehezen odaráncigáltam egy próbahívás erejéig a telefonhoz, ő nyomta, amit köll, majd katonásan a készülék szemeibe nézett, és jó hangosan üvöltötte:
- halló, itt jolán néni vers- és prózamondó, immár 30 éve...
a másik meg a bori, 88 éves nénike - neki ugyanis volt magyarul beszélő papagája. az állat szabadon röpködött a konyhában, öt éve onnan ki nem mozdult, és lelkesen cuppogott kedvenc mamájának. épp a lidliből jött nagybevásárból, hetente kétszer-háromszor zarándokol el oda az akciók végett, és ilyen fárasztó túra után is alig van vérnyomása. ő mondjuk lazán-faszán vágta a mobil lényegét, ismerte a gyorshívás fogalmát, és lehidaltatta a diszpécserkolleginát is alábbi próbahívásával:
- na helló, én vagyok a borinéni, hallode?!
- ...
- jóvan kisszivem, csörögjél csak vissza!
előzmények: önkormányzati indíttatású céhünk van - rengeteg politikás összefonyódással, amit a magamfajta kávéfőző operatív személyek át nem tudnak látni, mondjuk nem is akarnak.
történt akkor egyszer csak, hogy az egyik kedves alvállalkozónk - nem törődve több száz nénike rosszullétivel - kikapcsolt nálunk szolgáltatásilag, és nem nagyon működött a központunk az egészségügyi intézmény, a nénikék és mindannyiunk nagy bánatjára. akkor sűrű intézkedésbe fogásokat foganatosítottak a főnökségben, főképp tárgyalások megvalósulásában köcsög alvállalkozónk tisztességes alvállalkozóival, és hamar gyorsan megállapodások is születettek sok pénzért meg egy ötszázasért, mégis kb. 20%-áért annak, mint amennyit eddig köcsög alvállalkozónak fizettünk.
és akkor össze lett rántva a kollektíva, kezecskéinkbe mobilokat helyeztek, kitaláltatták velünk, hogy a nagymamák által használhatatlan készülékeken mi mindent kéne ki-bekapcsulni ahhoz, hogy nagy tévedés ne eshessen rosszulét idején, majd másnap címlistát is kaptunk meg csavarhúzót, és a nyakunkba fejenként 10-15 nagymamát.
mondjuk én bírom az ilyeneket, mert elég szórakoztató jófej idősekkel diskurálgatni, miközben pornószőke fürtjeimet lobogtatja az idősszag a panelrengeteg közepén, de egyrészt nem mindegyik volt teljesen fitti hozzáállású, másrészt meg az agyvérzésesekkel és szürke-meg zöldhályogosokkal viszonylag nehezen ment a komenikáció meg a próbariasztás.
mostan nem is mondom el a szomorúbbakat, hanem csak egy párat. az alapszitu az, hogy kezébe nyomsz egy mobilt, hangosan elcsacsogod a két varázsmondatot (piros gombbal indít, aztán 5-ös gombot hosszan nyomja) és learatod a sikereket.
én a biztonság - és a diszpécserközpont szivatása - végett a nénikéket is bevontam a buliba, csinálják már maguk, bár vészhelyzetben úgyse fog ez menni (nekem se menne szívroham esetén gondolom).
az egyik kedvencem a jolán néni volt, aki mélyen leszarta mit szerelek és hova, mert épp a teregetéssel volt elfoglalódva, és a lelkemre madzagolta 17-szer, hogy a továbbiakban magam is úgy tegyek majd, hogy pihentetem a nedves ruhákat mosás után összehajtogatva 2-3 óráig, mert ezzel a vasalási idő negyedannyira csökken. megígértem én mindent, arról meg mélyen hallgattam, hogy a nulla perc per év vasallási idő nehezen csökkenthető ezzel a hullafölösleges félórányi pöcsöléssel, nehogy rosszat gonduljon rólam.
na ő volt egyébként az, akit nagy nehezen odaráncigáltam egy próbahívás erejéig a telefonhoz, ő nyomta, amit köll, majd katonásan a készülék szemeibe nézett, és jó hangosan üvöltötte:
- halló, itt jolán néni vers- és prózamondó, immár 30 éve...
a másik meg a bori, 88 éves nénike - neki ugyanis volt magyarul beszélő papagája. az állat szabadon röpködött a konyhában, öt éve onnan ki nem mozdult, és lelkesen cuppogott kedvenc mamájának. épp a lidliből jött nagybevásárból, hetente kétszer-háromszor zarándokol el oda az akciók végett, és ilyen fárasztó túra után is alig van vérnyomása. ő mondjuk lazán-faszán vágta a mobil lényegét, ismerte a gyorshívás fogalmát, és lehidaltatta a diszpécserkolleginát is alábbi próbahívásával:
- na helló, én vagyok a borinéni, hallode?!
- ...
- jóvan kisszivem, csörögjél csak vissza!
ha minden jól megy, úgy két hét múlva megint lesz teljes készülékcsere. jóisleszazis.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése