a cím ellenére most kivételesen nem a szerelemről értekezik majd a szerző, ne tessenek izgulni, hanem a másnak lenni - magad életében előbbre vagy utóbbra menni sok/kevés évet, esetleg más helyét irirgyelni a világban motívumot emlegetjük majd föl.
én jótanuló vagyok mindkét tantárgyban, szoktam is utálni magam érte, de jobbnak lenni nem megy egyik pillanatról a másikra, nekem legalábbis.
mondjuk vissza még sose vágytam, max. előre... egész a nyugdíjasosságig. pelegrinával kész, komplex tervünk van 60 feletti, gyermektelen, családtalan magányos éveink eltöltésére nézve, szóval a legrosszabb is meg van színezve előre szépre. néha gondolom, hogy mégis az a) verzió jön be: ősz, csuti hajam lesz, fiatalos, energikus, 60 kilós nagyika lesz belőlem, sütök-főzök-takkerolok vidáman a fijatalok közt, hozom a picit (unoka) balettról, viszem a nagyot kosárra, keddenként cukrázdázok egyéb nagyikkal, csütörtökönként meg elszopogatok egy kis viszkit kártyázás közben, meg ilyenek. számolok pelusos dédivel/férjjel/istennyilával is, szóval nem föstöm az ügyet tiszta rózsaszínre, nem hiába vagyok az, aki.
a másokra irigykedést meg mostanság ilyen ölelgetős, kettesben-kéz-a-kézben szaladgálós ifjak közt szoktam érezni leginkább, de olyankor meg eszembe jut, amikor én is voltam olyan, és már nem is fáj annyira, hogy most meg nem.
nade az egészből csak egy ilikés motívumot akartam épp előrángatni, aki ma szeretett volna én lenni piszit (adott hangot vágyának hangosan - "deszeretnék én is (/hej) olyan szőkén szép és fiatal lenni, mint maga, s végigkerekezni a városon a gyönyörű biciklijével, ami olyan jól áll magának, hogy mindenki odaszeret, ha esze van"), én meg elkuncogtam csak ezen, hisz akárhányszor a kisztihandos öregjével morog/csacsog/beszélget a közelemben, arra gondolok, hogy ha ilike lesz belőlem öreg koromra, akkor azért boldog ember leszek.
na.
én jótanuló vagyok mindkét tantárgyban, szoktam is utálni magam érte, de jobbnak lenni nem megy egyik pillanatról a másikra, nekem legalábbis.
mondjuk vissza még sose vágytam, max. előre... egész a nyugdíjasosságig. pelegrinával kész, komplex tervünk van 60 feletti, gyermektelen, családtalan magányos éveink eltöltésére nézve, szóval a legrosszabb is meg van színezve előre szépre. néha gondolom, hogy mégis az a) verzió jön be: ősz, csuti hajam lesz, fiatalos, energikus, 60 kilós nagyika lesz belőlem, sütök-főzök-takkerolok vidáman a fijatalok közt, hozom a picit (unoka) balettról, viszem a nagyot kosárra, keddenként cukrázdázok egyéb nagyikkal, csütörtökönként meg elszopogatok egy kis viszkit kártyázás közben, meg ilyenek. számolok pelusos dédivel/férjjel/istennyilával is, szóval nem föstöm az ügyet tiszta rózsaszínre, nem hiába vagyok az, aki.
a másokra irigykedést meg mostanság ilyen ölelgetős, kettesben-kéz-a-kézben szaladgálós ifjak közt szoktam érezni leginkább, de olyankor meg eszembe jut, amikor én is voltam olyan, és már nem is fáj annyira, hogy most meg nem.
nade az egészből csak egy ilikés motívumot akartam épp előrángatni, aki ma szeretett volna én lenni piszit (adott hangot vágyának hangosan - "deszeretnék én is (/hej) olyan szőkén szép és fiatal lenni, mint maga, s végigkerekezni a városon a gyönyörű biciklijével, ami olyan jól áll magának, hogy mindenki odaszeret, ha esze van"), én meg elkuncogtam csak ezen, hisz akárhányszor a kisztihandos öregjével morog/csacsog/beszélget a közelemben, arra gondolok, hogy ha ilike lesz belőlem öreg koromra, akkor azért boldog ember leszek.
na.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése