már mély áhitattal ültünk több száz sherpapulcsis, könnyes szemű zarándokkal együtt a misében santiagóban. szerintem ekkor hatódtunk meg az egészen először is, meg utoljára is, de ekkor nagyon (vagyhát én biztos). spanyolul ment a szertartás, az egyetlen, amit értettem, az a német pár újraesküje volt - gyalog jöttek egészen otthonról, hogy ötven év után megint igent mondjanak egymásnak. szébvót, na.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése