történt pedig tegnap, hogy pelegrina - aki majdnem mindig éhes, pont, ahogy én is - becuccolt pár napra pécsi posztlátogatása kapcsán mihozzánkba. és akkor eszembe is jutott rögvest, hogy kettőnkre már simán nem elég a kenyér-sör-cigi hármaslistás bevásárlás, mert mit szólna a vendég, ezért egészen más dolgokat is összevásároltam több pénzért. a sparban barátkoztam is össze a húsos nénivel, aki állította, hogy én oda nem járok - nem akartam elmesélni, hogy a boltba de, csak hát más polcokat részesítettem eddig előnyben. a lényeg végül is az, hogy saját magam kedvéért sose sütnék kirántotthúst - arra valók a rokonok, főleg a nagymamák - mert szemetelős és macerás, de az ágikáért még erre is hajlandó vagyok, csak hogy örüljön. most minden elemet nem mondok fel, fölösleges. boroztunk is közben, lett uborkasaláta, krumplipüré, átható olajszag, meg nyolc szelet duplán panérolt csoda. igazán sajnálhatjuk, hogy a főzés előtt be kellett kapni éhségcsillapítás céljából mogyoróvajas pirítósokból vagy négyet nagy hirtelen, mert így a szenvedély tárgya már nem ütött akkorát.
és akkor eljöve az este, s azzal együtt az újabb kalandok sora, de ezt most határozottan nincs kedvem megírni. pedig nagy szomszédosposzt akart ebből lenni, csak túl távolról indítottam, ami ugye egy új műfaj, de hősiesen elbuktam a projektet. szomszédokról akkor majd máskor. legyen elég annyi, hogy pelegrina megerősített abbéli hitemben, hogy mégiscsak mindenki őrült a házunkban, és nem csak én paráztam túl ezt a kérdéskört.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése