aztán mélyen elgondolkodtam azon, hogy szabadságra kéne menni másfél óra alvás után inkább, nem munkahelybe. persze nem, mert lelkiismeretes vagyok (igenis az vagyok).
(...)
így egész nap kurvafontos dolgokon tűnödöm, míg lassan, bandukolva járkálok konyha-cigarettázó továbbá irodám közt. a legújabb tűnődéstárgyam például az, hogy vajon a kollegnők mi az istent csinálnak dohányozás közben? mer' én mondjuk feltöltöm a kávégépet, átpuceválom a tálcákat, utántöltök cukrot/lófaszt, mosogatok, leviszem a szemetet meg ilyenek. és mer' mondjuk ezt még mástól nem láttam. inkább megrohad a szemeteszsák tövében, de kurvára nem mozdulna meg ám egyikse. persze ez nem fontos, csak eszembe jutott. vajon otthon is ezt csinálják?
(...)
meg még azon is gondolkodtam, hogy régen hova tettem az idegesség-kupacaimat. aztán rájöttem, hogy szépen mindig elmondtam egy laza félórában a napi ügyeket, és már túl is voltam rajta. ha otthon volt gond, azt meg kb. havonta nyugalomban összefoglaltam, az érintett pedig itt és itt igazat adott (ott és ott meg nem), majd kidolgozott vmi koncepciót a jobbításra, végül igyekeztünk úgy is csinálni, aztán lett belőle vmi vagy nem.
szóval ezek most is így jók lennének azért, a heti 1-2 ordításos szakításos műsor helyett.
(...)
aztán meg várom az estét nagyon, mert oldalast akarok enni. rendes, igazi, anyu-féle vacsorát.
(...)
így egész nap kurvafontos dolgokon tűnödöm, míg lassan, bandukolva járkálok konyha-cigarettázó továbbá irodám közt. a legújabb tűnődéstárgyam például az, hogy vajon a kollegnők mi az istent csinálnak dohányozás közben? mer' én mondjuk feltöltöm a kávégépet, átpuceválom a tálcákat, utántöltök cukrot/lófaszt, mosogatok, leviszem a szemetet meg ilyenek. és mer' mondjuk ezt még mástól nem láttam. inkább megrohad a szemeteszsák tövében, de kurvára nem mozdulna meg ám egyikse. persze ez nem fontos, csak eszembe jutott. vajon otthon is ezt csinálják?
(...)
meg még azon is gondolkodtam, hogy régen hova tettem az idegesség-kupacaimat. aztán rájöttem, hogy szépen mindig elmondtam egy laza félórában a napi ügyeket, és már túl is voltam rajta. ha otthon volt gond, azt meg kb. havonta nyugalomban összefoglaltam, az érintett pedig itt és itt igazat adott (ott és ott meg nem), majd kidolgozott vmi koncepciót a jobbításra, végül igyekeztünk úgy is csinálni, aztán lett belőle vmi vagy nem.
szóval ezek most is így jók lennének azért, a heti 1-2 ordításos szakításos műsor helyett.
(...)
aztán meg várom az estét nagyon, mert oldalast akarok enni. rendes, igazi, anyu-féle vacsorát.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése