3/27/2008

nemfilm

... attól félek, egyszercsak elmegyek melletted. most csak lihegek a nyomodban, és sikítom, kiabálom, suttogom, üvöltöm, ordítom, sírom, mondom mindenhogy és bárhogy, hogy figyelj rám, mert elmegyünk egymás mellett.
ha szeretnélek, elfogadnám a (számomra) semmittevést, a figyelmetlenséget, a szőnyegalásöprögetést... megérteném, hogy ne mondjak semmit, ne aggódjak, ne idegeskedjek, úgyis jól lesz minden, hisz szeretjük egymást.
ha szeretnél, hallanád a sikításaimat, megértenéd az idegességemet, segítenél, hogy nekem könnyebb legyen, még ha azt is gondolod, mindez fölösleges. nem hagynád, hogy remegjek, nem csuknád be a szemed alvásra, ha melletted sírok.

így aztán hiába is mondjuk egymásnak, hogy szeretlek - a szó üres marad, hisz én nem fogadlak el, te pedig nem segítesz, hogy nekem könnyebb legyen.

"A szeretet bizonyítéka a szeretetben van, nem abban, aki szeret. Hogyha én úgy szeretlek téged, ahogyan én akarlak szeretni, az teher lehet neked. Azért mondom, hogy meg kell ismerni, akit szeretek, mert úgy kell szeretnem, ahogy a másik akarja, hogy szeressem. Különben én mondhatom, hogy szeretlek, szeretlek, szeretlek, szeretlek, miközben te titokban arra vársz, hogy meghaljak." (feldmár: szégyen és szeretet)

nem akarok elmenni melletted meghalni.

Nincsenek megjegyzések:

Powered By Blogger