az úgy volt, hogy a főnökke ma behozta a gyerekét, üzleti alapon vállaltam egy félórácskára (annyival engedett el előbb tegnap a worldpress miatt ugyanis) a felügyeletet.
a kiscsávó 2 éves múlt, és elég bújós meg szemlesütős, például rögtön az apja ölébe menekült és a számológépet a feje elé tartotta, amint meglátott. (nem csodálom persze, ultraszarul nézek ki mostanában, ma meg depláne). enyhe riadalom ült az arcára és nyöszörgött, mikor kettesben maradtunk, na, innen szép nyerni egy világfájdalommal túlterhelt fostalicskás napon, nem igaz?
aztán kerestünk holdat meg csillagokat a térképen, a lefűzős mappák színét gyakorolgattuk, miközben azon a kerek izén jáccotunk be/kidugósat, majd minden helységben úszást (vagy kúszást?) mutattunk be a kollegáknak (feltörölve a világ összes porát), akik többször és fennhangon közölték, hogy tisztába kéne tenni. mondjuk én rákérdeztem kétszer is és aszonta a gyerek, hogy nem akarja, úgyhogy nem firtattam a dolgot tovább. (az igazat megvallva igazuk volt a kedves munkatársaknak, de ez mellékszál és csorbítaná a dicsőségemet, úgyhogy kussolok róla). a végén még olyant is csináltunk, hogy ő mondta, hogy alszik, én meg becsuktam a szemem, és akkor ő azt mondta, hogy wááááá, én meg illedelmesen felijedtem... ekkor jött meg a főnökke, akinek az irodájában a padlón hasaltam épp, és akkor elvitte a gyereket (aki egyébként nyöszörgött utánam még a lépcsőházban is ám) hirtelen máshová. nem értem. szerintem jól érezte magát, meg én is. (ma éppen az a mindenmásodiknap van, hogy gyereket akarok, most azonnal)
a kiscsávó 2 éves múlt, és elég bújós meg szemlesütős, például rögtön az apja ölébe menekült és a számológépet a feje elé tartotta, amint meglátott. (nem csodálom persze, ultraszarul nézek ki mostanában, ma meg depláne). enyhe riadalom ült az arcára és nyöszörgött, mikor kettesben maradtunk, na, innen szép nyerni egy világfájdalommal túlterhelt fostalicskás napon, nem igaz?
aztán kerestünk holdat meg csillagokat a térképen, a lefűzős mappák színét gyakorolgattuk, miközben azon a kerek izén jáccotunk be/kidugósat, majd minden helységben úszást (vagy kúszást?) mutattunk be a kollegáknak (feltörölve a világ összes porát), akik többször és fennhangon közölték, hogy tisztába kéne tenni. mondjuk én rákérdeztem kétszer is és aszonta a gyerek, hogy nem akarja, úgyhogy nem firtattam a dolgot tovább. (az igazat megvallva igazuk volt a kedves munkatársaknak, de ez mellékszál és csorbítaná a dicsőségemet, úgyhogy kussolok róla). a végén még olyant is csináltunk, hogy ő mondta, hogy alszik, én meg becsuktam a szemem, és akkor ő azt mondta, hogy wááááá, én meg illedelmesen felijedtem... ekkor jött meg a főnökke, akinek az irodájában a padlón hasaltam épp, és akkor elvitte a gyereket (aki egyébként nyöszörgött utánam még a lépcsőházban is ám) hirtelen máshová. nem értem. szerintem jól érezte magát, meg én is. (ma éppen az a mindenmásodiknap van, hogy gyereket akarok, most azonnal)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése