(izé, nem ide tartozik, csak a hagyományok, ugye)
szóval ma eljutottam odáig, hogy szükséges és elkerülhetelen immáron az önértékelésem helyrebillentése. a megállapítást a heves elméletalkotás folyamata követte, és tudományos alapokon a következő két megoldás jutott eszembe:
1.) kurvásodni kellene egy kicsit, hogy közelítsek az "álomnők" (vö. jeriryan, sandrabullock) kategória nőihez némiképp. ez több oldalról is bukta, mivel nagyobb mellem max. szoptatáskor vagy bálnamód-elhízás eredményeképpen leszen csak; aztán semmilyen fegyveres támadás nem tudna rávenni szopós száj megfestésire, ez majdnem biztos; aztán soha életemben nem lennék képes sokcentis sarkú csodákban mégcsak billegni sem, nemhogy menni, depláne utcán; aztán ha túltengne bennem az exhibicionizmus, és netán kivágott/rövid vagy tapadós cuccot rántanék magamra, a kedves egyből szíjjelverné a fejem, és két hétre bezárna a legkisebbik szobába, hat lakat alá... lenne még további alátámasztás a miértnemre, de fölösleges, a dolog lehetetlensége így is érzékelhető, úgy gondolom.
2.) elfogadás, melyet gyenge csinosodási- és barnulási folyamat valamint kis vásárolgatás kísér, továbbá a "deháttegyönyörűvagy" és egyéb faszságok komolyanvétele az idétlen kiröhögés/megsértődés helyett. ez szintén több oldalról is bukta, mivel az eszemet még nem vesztettem el teljesen; aztán ismerem én magam és szemem is van, bizony; aztán láttam én már karón varjút; aztán pénzem sincs ezekre, meg időm sem... lenne még további alátámasztás e pont miértnemjére is, de fölösleges, a dolog lehetelensége így is érzékelhető, úgy gondolom.
na, ezzel mai problémakupacunk megoldása is felfüggesztésre kerül, ráírva a doboz cimkéjére a lehetetlen szót. egyszerűen mást kell kitalálni. esetleg bentebb/lentebb kaparászni.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése