mindig,

mikor az anyám hosszasan értekezik a sikertelen életemről, meg arról, hogy mit is kéne inkább csinálnom olthatatlan vágyat érzek, hogy magamba öntsek egy üveg bort. 

rendszerint ilyenkor szakítani is szoktam. most is.

hogy énnekem ebből mennyire kurvára elegem van. és mindenki másnak is, úgy érzem.
(jaja, tudom, h nem így kell. és nem is őt hibáztatom, vagy ilyenek.)