2011

hasonló kezdéssel készült egy oldal a 2012-es tervekről, de előbb zárjuk le tisztességgel az előzőt...

- szóval nem akartam leszokni a dohányzásról, nem is szoktam le. a spórolás miatt novemberben csavarósra, decemberben meg a töltősre álltam át. mivel mindegyiktől gyengén agyfaszt kapok, elképzelhető, hogy idén ez is elmarad, bár nem szeretnék nemcigizni, az az igazság.

- adósságrendezésből ügyes voltam: bement az első (nagy!) apeh részlet májusban, kifizettem a kocsi tartozásait, lett rajta műszaki, biztosítás, sőt, hosszú út előtt rutinellenőrzésen volt (épp, mint amikor még rendes voltam!) emellett egy értelmesebb kölcsönből megszüntettem a hitelkártyámat, arra okos koncepciót dolgoztam ki - mármint az értelmesebb kölcsönre - és van tervem arra, hogy a maradékot az idén hogyan rendezzem (ún. hitelkeret.) és vettünk gépet is.

- ebben a nehéz gazdasági helyzetben sikerült mindhárom állást megtartanom és rommá dolgozni magam. mivel túlbuzgó, tökéletességre törekvő fasz hozzáállásom van, novemberben gyűjtöttem mellé még egyet. ezt majd valahogy rendezni kell az idén. kicsit sok.

- terveztem, h év végéig rendezem a lakhatási-, a párkapcsolati- és a laboros dolgaimat. ezek nem sikerültek. egyrészt, mert nem csak rajtam múltak. másrészt azért, mert béna vagyok. év elején pótolni köll ezeket is.

- voltam berlinben, beleszerettem. a fiúba is, újra meg újra. lett vágyképem, hogy ott élnék szívesen, és nyáron lett még egy ilyen - kisszékely képében - ahol el tudom képzelni magam egy félköbméternyi gyerekkel... ezeknek örülök, nem szoktam merni vágyni ilyenekre.

- voltunk lipcsében is, dolgozni is, csináltam én is valamit a közösséggel. kicsit erre büszke vagyok.

- arra is büszke vagyok kicsit, hogy a nagy ofaprojektet tisztességgel befejeztem. nem kis volt feladat.

- amit meg elbasztam folyamatosan: türelmetlenség, nyugtalanság, aggódás, szorongás, irigység, bizonytalanság, féltékenység. ezekkel sok szomorúságot okoztam a családomnak is, meg a szerelmemnek is, hogy magamról ne is beszéljek.

- és a baleset is mostan vót, augusztusban - talán tényleg sokat tanultam az esetből, és nem csak az önutálat marad belőle...

- és az is jó, hogy eljöhettünk svarcvaldba. hogy gyűjtöttük a kéccázasokat ügyesen, és a végén meg sikerült, amit akartunk.

szóval ilyenek voltak tavaly. biztosan sok más is, de igazából nem érdemes ezen már agyalni - aminek meg kell maradnia belőle, az majd szépen megmarad. mosmá' nézzünk előre...