ilyenkor már

esett a hó pesten 29-én. a vékony tornacipőmben szétfagytak a lábaim. délután még felsétáltunk a hegyre, ott nagyobb volt a hó, és találtunk egy rózsabokrot, ami még csodaszépen virágzott. nagy volt a zsákom, a nyakamban külsőgumik lógtak, több is. a vonaton már annyira zizegtem, alig bírtam megülni a seggemen. az állomáson meg sem öleltük egymást. aranyváros meleg volt és barátságos. éjjel egykor már mondtam, hogy feküdjünk le, vagy hazaviszem. lefeküdtünk. akkor azt mondtam, mostmár öleljen meg. megölelt. úgy is maradtunk 32 órán át. abban az évben elmaradt a november utolsó napja. lehet, hogy sohasem voltam annyira boldog, mint azon az elmaradt november harmincadikán*.


*dátumok utólag javítva - énisrosszulemlékeztem :D