meg szép, hosszú, ősz haja van. minden áldott nap megjön, néha többször is. kicsit megmelegszik, iszik egy kis meleg teát vagy kávét, kibontogatja a nájlon'acskóit, megnézegeti az új ruhákat... a karitaszból szedi őket, állítólag 35 forintért adják a ruha kilóját. egy ötvenesért továbbadja nekem a szoknyát, ha akarom. rendszerint nem akarom, van elég, de azért az ötvenest nem felejtem el odaadni.
a balognéni egyedül van már - régebben a péksoron lakott, lent a rigliben (cigánytelep ez rendesen), akkor még élt a sanyibácsi is, a férje. mindketten ölég vékonkák, sose volt semmijük (vagy ha volt, az elvették tőlük a gyerekeik azonnal eladásra). annak idején rendeztünk nekik bútort, ingyenebédet, a gyerekeim feljártak hozzájuk kimeszelni, kitakarítani, lenyírni a füvet, vagy csak beszélgetni. a balognéni egyszer nagyon kiakadt, emlékszem. nem találta a személyijét, és az fontos dolog. úgy feltételezte, hogy a gondozója lopta el... mondogattam neki, hogy mit csinálna azzal bárki, neidegeskedjen má', de annyira felzaklatta magát, hogy a nyílt színen megszaggatta a ruháját és megtépkedte a haját.
azóta más kitörését nem tapasztaltam. csak tolja a köreit minden nap - pár ismerős, karitasz, mi, meg az utca. diskurálni ott is lehet, otthon nem várja senki úgysem.
bárhányszor találkozunk, mosolyog, és azt mondja, szép vagyok. szép. meg fiatal.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése