meg most olyan, hogy szépen, fegyelmezetten csinálom a dolgomat (ami nem dolgom, arra azt mondom, nem, jórészt), naponta jósokszor megfürdünk a fiúm dicsfényében (aminek meg nagyon örülök, teljesen helyénvaló dolog ez), és nagyjából ennyi a kifeleség.
befelé meg viselem a szembesítéseket - magamét, másét - és továbbra is nagy magányban, szomorban és tanácstalanságban, tehetetlenségben vagyok magammal. szívás, toporgás, visszalépés.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése