még azon is felrántottam magam (ahogy kb. mindenen!!), hogy egy párkapcsolathoz hasonlították az ügyet, ami szakítófélben van már mióta... aztán most arra vagyok kényszerítve (magam és mások által is), hogy folyamatosan foglalkozzam a kérdéssel, néha ránézzek felülről, néha beletekintsek oldalról, néha meg üljek a közepén könnyek között iszonyú megfáradtságban, tehetetlenségben, néha dühben, néha egyszerűen csak mély, elfogadhatatlan szomorúságban, fájdalomban. és látom, hogy ez tényleg rengeteg mindenben olyan, mint egy viszony megszakítása.
igazán nem tudom, milyen lesz valójában. de ahogy nézem a körülöttem lévők szakításait, ismerem fel magamban is az érzéseket, a kérdéseket, a fájdalmakat. és ha ez tényleg olyan lesz, ahogy a szerelmeimmel is szakítok, akkor még mindig nagyon hosszú idő kell hozzá, hogy a helyére kerüljenek a dolgok... ahogy eldöntöd, hogy nem csinálod magaddal, ami rossz neked... ahogy eljutsz odáig, hogy szavakkal és tettekkel meg is teszed a lépést... és ahogy utána hetekig-hónapokig hullámokban még vissza-visszatér a döntés jogosságának kérdésétől elkezdve a te mindent megtettél-e kérdésen át az elvesztés puszta fájdalmáig minden, egészen addig a pontig, ahol már érzed a szíveddel, hogy elengedted, és ez így JÓ.
nekem ez nagyon sok idő. én nagyon nehezen döntök. és nagyon nehezen is engedek el.
és most még csak döntök.
hogy legyen-e ez az egész lab-dolog az életemben, vagy ne. ha igen, milyen forma az, amiben nem félek, nem szorongok, bizalommal vagyok... van-e egyáltalán ilyen forma. vagy egyszerűen csak engedni kell, el a kezeket, és védeni a kis gyászmechanizmusaimat és magamat, eltávolítva messze-messze magam attól a szitutól, és azoktól az emberektől, akikkel az elmúlt 1,5 évben együtt lélegeztem.
közben hasonlóak a dolgok bennem, ha hazamegyek, és látom a fiún is, hogy ugyanazokkal a kínokkal él, mint én... lab-szempontból is, együttalvás-kérdésben is.
szakítós napok, hetek ezek. látszik rajtam, a munkámon, az íráson, mindenen. talán azért is vagyok csöndesebb, szomorúbb, elkeseredettebb, mint máskor.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése