lassanta

már annyiféle otthonom van, hogy az zavar össze. idának a kertes-ház projektje bizony erőt próbáló, szegénykém épp a mínuszokban kell, hogy hozzászokjon a jóhoz. emiatt (is) folyamatos bennem az aggódás, de legalább azt jól palástolom.
amúgymeg azt hiszem, kissé leesett az energiaszintem - jórészt berlin óta vannak folyamatosan szorongásaim, amit ugyan nem pontosan értek, de igyekszem kinyomozni, miafaszért is kell mostan feszkóznom. persze lehet mondani, hogy pénzügyek, meg lehet mondani, hogy kapcsolatipara, meg lehet mondani, hogy túl is vagyok terhelve, meg azt is lehet mondani, hogy nincs időm magamra/magunkra - de a valódi okokat még mindig nem tudtam felrajzolni sehova. sokat segít a fiú, aki nagy szeretettel van felém akkor is, mikor csak nyervogni tudok - olyankor is türelemmel ölelget, meg félt meg etet meg gondoskod, szóval ebből a szempontból messze jobb helyzetben vagyok, mint az elmúlt x évben bármikor. csak féltem a már meglelt nyugalmamat - nem akarom, hogy a magányom után az is elszaladjon, aztán csak virtuálisan levelezgessünk... érted.
most kiutaltam magamnak egy vasárnapot - a víkkendházacskában szeretnénk kertimunkázni, ha jó az idő, vagy kipakolni a zsákszarjaimat, ha a kert nem fogad, közben oldalast szeretnék sütni dinsztelt káposztával, a telefont meg nem föl venni. mert végülis valami ilyen vasárnap után sírtam még novemberben - és ha most meg megkaphatom, akkor legyek már kurvahálás és boldog. nem?