tudom,

hogy ez az egész nem is létezik itt.

reggel -
amikor a fürdés után ritkás fogú, narancssárga fésűt huzigálok végig mind a négy szál babahajamon majd, mint mindennap; és felveszem a ruhám képében az angyaljelmezt, a vállaimra türelmet ültetek (persze csak valami színes kendő lesz az, nem türelem, mint minden kibaszott nap); a zsebembe rejtem rózsaszín kulcsmázsa képében a hitemet/reményemet, mint minden nap; majd visszaszaladok a műanyag kistáskámért (kisvirágos, persze), nehogy a humor itthon maradjon, kell az Mindennap; és a fehér kisnyúl meg hozza az eszemet, még jó, hogy minden, igen, nap; a gyűrűm meg mindig velem van, szeretettel (nagyanyámtól kaptam) -
szóval reggel majd már úgy kezdem a napot valamelyik munkahelyemen, hogy erre az estére már nem is emlékszem... jó érzés lesz az.