nézem a világom, virágom... kurvahideg van amúgy, de nem érzem. van lila selyemszoknyám, randim holnap délre fenyőfaárussal, fagyöngyöm és házi tejes-dolgok (sajtok, túrók, vajak, értedte), van kazalnyi béke bennem meg szeretet, nem kell szomorú dolgokkal lenni egész nap. elmélázgatok ezen, ma ilyen nap van, fájnak dolgok, fáj a hasam is erősen, valami nőibaj, érzem, meg fáj a szívem is, olyan eltűnt életek-érzésem van, majd írni kell erről egyszer egy novellát, de nem most, csak majd egyszer, mert most meleg a tejeskávé, és hideg a világ, és elég idegenség, hálistennek bemosolyog egy bordó sapka az ablakon mesebarna szemekkel, hiába idegen, mégis békés meg biztonságos, bírom, mikor így egymásramosolyognak az emberek, pedig sose látták egymást, mondom én, hogy beszélhetnékem van mostanában csak nincs egy helyem hozzá, most is kávéházban pöntyögök csak, 20 perc egyedüllét a sokmindenki közt.
(írta a zanta 2010. december 17-én délután, csak nem volt nettye publikálni)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése