ha tudnék néha kicsit írni vagy legalább sírni, mert olyan, mintha bennem ragadna egy nagy csomó minden, az meg nem tesz jót a vesének vagy minek. persze nem lehet, mert cs. imre kolléga épp valami virslis megoldást mesél ezerrel, mondjuk az sem hangzik rosszul. és karókám is itt volt; jött a parfümpénzér' - kétezer volt az illat, amit meg véletlenül egész szeretek, bár eszemben sem volt most ilyet vásárolni magamnak, csak a karó végett mentem bele a piszkos ügyletbe. azt meséli egyébként, hogy csúszik bele valami depresszióba, nincs embere, akit szeretgessen, meg munka is jó lenne - ehelyett csomókat szerelgetnek le az orvosok a lábáról, és különben is, jó lenne már valami kis jó, nem? ezen így elmerengtünk, mondta, hogy a szép hó sem vidítja fel, pedig az már baj, mondtam neki én, és fújtuk tovább a füstöt a gőzölgő tea felett. akkor még bepróbáltam ezt, de csak egy halovány mosolykát bírtam kicsalni belőle, ezért inkább megölelgettem a kicsi asszonyt, és az elég jó érzés volt. mindkettőnknek. mondta.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése