meg írok szívesen, szavam nem lehet e témában. sem. mármint rossz.
szóval az idei szezont a lányos ünnepekkel kezdtük - apróságok és kis koccint a kedvenc helyünkön, mostanában ennyi jut nekünk egymásból, így ennyinek kell örülni. valójában úgy vezettük a beszélgetés fonalát, hogy a végén megállapításra kerülhessen, hogy a főbb vonalak faszán rendben vannak, más meg kábé nem is számít. akkor este egyébként nem a legjobb passzban voltam, de gondolom, ilyen van, főleg teliholdos befolyásoltság alatt - olyankor az ember (vagy én) bátrabban gondol még nagyobb hüjeségeket, mint egyébként szokott. ja, valójában hisztiztem, de még azt is normálisnak tartom - valahol én is nőből vagyok, ne feledjük el.
aztán meg volt olyan keltakarácsony, amilyen a mesében van az okos leány szatyrával/puttyonyával/gondolomegyikkelsem,csaknemjuteszembemijével, hogy van is, meg nincs is - nincs ezzel sem különösebben bajom, végülis a dolgok is, meg mi is változunk folyamatosan, nem lehet elvárni, hogy úgy legyen minden, vagy olyan legyen minden, mint rég. amúgy a bulika tiszteletére rendeztem lakóviszonyaimat, és jelentem, főzés is volt, igen, az én konyhámban, mondom, hogy takarítottam előtte nem kevesebbet. az ünnep fényéhez összepakoltuk Minden Idők Szándtrekkjét, amit azóta le is énekeltem, főleg autóban, és nem is pont egyszer. kellemes volt, kedves volt, szerintem nem baj, hogy egyik kocsmából sem dobtak ki bennünket szenkarácsony alkalmával - volt annak is ideje, el is múlt mostanra, érted.
az utolsó itteni napon meg fagyöngyökkel a kezemben végigjártam pár számomra fontos embert, ölelge meg boldogkarácsonyt, amiben pont nem a boldogkarácsony volt a lényeg, dehát ezt úgyis tudjátok.
otthon meg otthon. jójával meg rosszával együtt, de inkább jójával volt most - egyszer repült el csak az agyam, de akkor szépen kiléptem a helyzetből, elegánsan, és másnap már ki emlékezett az egészre. szerettem amúgy, hogy egész természetes volt minden, szerettem, ahogy anyukámék összenevetgéltek a köszöntéses koccintásos pillanatban, akkor pont azt gondoltam, hogy ilyen karácsonyt végülis bármikor szívesen bevállalok, mert minden jó úgy, ahogy van.
volt még nagycsaládos esemény is - tulajdonképpen én tényleg bírom ezt a fajta együttlevést, tök jófejek az unokaöcséim/nővéreim/nagybátyám, szavam nem lehet.
aztán volt kettesbenes karácsony is - ne szívd a fogad, még csak 25-e esténél vagyunk, szóval lesz még pár kör - a fiúval, akivel szoktam mostanában aludni. például olyan szép képet kaptam, hogy hjaj, meg ittunk likőrkét is, szóval jó volt, mitmondjak még. sajnos a másnapi keresztapa-forevör projekt simán befulladt, de megmondom, anyuék tekknikai beállítottságú szennapja után pont nem pörögtem arra rá, hogy ezt most mindenképp megoldjuk, mert különben... mert különben anélkül is el tudtuk heverészni az egész napot, este meg mentünk még egy karácsonyra, ahol csodák csodájára ismét hüjére tudtam enni magam, de még jáccottunk is mellette, és rengeteget nevettünk is.
a tegnapi este meg előfordulhat, hogy már nem a szent áhitat jegyében zajlott, bár kétségtelen, hogy szappant választhattunk ajándékképpen, meg a rend is nagyon feltűnt, karácsonyi italok és étkek is maradtak, szóval miért is ne sorolhatnánk ezt az esetet is ide. szépeste volt, nulltannenbaummal, ószépfenyővel, könnyesröhögéssel.
az idei karácsonyok sora a mai nappal szünetel, még 30-án várható ilyen esemény, tudósítok majd arról is.
szóval az idei szezont a lányos ünnepekkel kezdtük - apróságok és kis koccint a kedvenc helyünkön, mostanában ennyi jut nekünk egymásból, így ennyinek kell örülni. valójában úgy vezettük a beszélgetés fonalát, hogy a végén megállapításra kerülhessen, hogy a főbb vonalak faszán rendben vannak, más meg kábé nem is számít. akkor este egyébként nem a legjobb passzban voltam, de gondolom, ilyen van, főleg teliholdos befolyásoltság alatt - olyankor az ember (vagy én) bátrabban gondol még nagyobb hüjeségeket, mint egyébként szokott. ja, valójában hisztiztem, de még azt is normálisnak tartom - valahol én is nőből vagyok, ne feledjük el.
aztán meg volt olyan keltakarácsony, amilyen a mesében van az okos leány szatyrával/puttyonyával/gondolomegyikkelsem,csaknemjuteszembemijével, hogy van is, meg nincs is - nincs ezzel sem különösebben bajom, végülis a dolgok is, meg mi is változunk folyamatosan, nem lehet elvárni, hogy úgy legyen minden, vagy olyan legyen minden, mint rég. amúgy a bulika tiszteletére rendeztem lakóviszonyaimat, és jelentem, főzés is volt, igen, az én konyhámban, mondom, hogy takarítottam előtte nem kevesebbet. az ünnep fényéhez összepakoltuk Minden Idők Szándtrekkjét, amit azóta le is énekeltem, főleg autóban, és nem is pont egyszer. kellemes volt, kedves volt, szerintem nem baj, hogy egyik kocsmából sem dobtak ki bennünket szenkarácsony alkalmával - volt annak is ideje, el is múlt mostanra, érted.
az utolsó itteni napon meg fagyöngyökkel a kezemben végigjártam pár számomra fontos embert, ölelge meg boldogkarácsonyt, amiben pont nem a boldogkarácsony volt a lényeg, dehát ezt úgyis tudjátok.
otthon meg otthon. jójával meg rosszával együtt, de inkább jójával volt most - egyszer repült el csak az agyam, de akkor szépen kiléptem a helyzetből, elegánsan, és másnap már ki emlékezett az egészre. szerettem amúgy, hogy egész természetes volt minden, szerettem, ahogy anyukámék összenevetgéltek a köszöntéses koccintásos pillanatban, akkor pont azt gondoltam, hogy ilyen karácsonyt végülis bármikor szívesen bevállalok, mert minden jó úgy, ahogy van.
volt még nagycsaládos esemény is - tulajdonképpen én tényleg bírom ezt a fajta együttlevést, tök jófejek az unokaöcséim/nővéreim/nagybátyám, szavam nem lehet.
aztán volt kettesbenes karácsony is - ne szívd a fogad, még csak 25-e esténél vagyunk, szóval lesz még pár kör - a fiúval, akivel szoktam mostanában aludni. például olyan szép képet kaptam, hogy hjaj, meg ittunk likőrkét is, szóval jó volt, mitmondjak még. sajnos a másnapi keresztapa-forevör projekt simán befulladt, de megmondom, anyuék tekknikai beállítottságú szennapja után pont nem pörögtem arra rá, hogy ezt most mindenképp megoldjuk, mert különben... mert különben anélkül is el tudtuk heverészni az egész napot, este meg mentünk még egy karácsonyra, ahol csodák csodájára ismét hüjére tudtam enni magam, de még jáccottunk is mellette, és rengeteget nevettünk is.
a tegnapi este meg előfordulhat, hogy már nem a szent áhitat jegyében zajlott, bár kétségtelen, hogy szappant választhattunk ajándékképpen, meg a rend is nagyon feltűnt, karácsonyi italok és étkek is maradtak, szóval miért is ne sorolhatnánk ezt az esetet is ide. szépeste volt, nulltannenbaummal, ószépfenyővel, könnyesröhögéssel.
az idei karácsonyok sora a mai nappal szünetel, még 30-án várható ilyen esemény, tudósítok majd arról is.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése