kis gyengeelméjű gyerekecskére, úgy nézek ilyenkor magamra - volt már az utálat, meg a pörlekedés is, próbáltam a szégyent, meg a bűntudatot is, de még mindig ez bizonyult a legreálisabbnak... nézem magam, mint egy kis gyengeelméjű gyerekecskét, és próbálok türelmes maradni akkor is, ha barnára festem a hajam, ha egész nap csak lébecolok, ahelyett, hogy, ha még most elmegyek inkább festegetni 1-2 órát, ahelyett, hogy, aztán majd hajnali hétre pont végezni is fogok, azzal, amivel. akkor majd iszom egy kávét fáradtan, túlesek az egészen, minden rendben lesz, ahogy mostanában szokott, aztán kész.
mostanság így működöm, nem máshogy, ezt köll békésen és türelemmel viselni, és nem azon rágódni, hogy mindezt tegnap este is tökéletesen megcsinálhattam volna, ha nincs ennél sokkal-sokkal jobb szórakozásom.
a kiállításról pedig csak annyit szeretnék mondani, hogy nem tudom, kívülállónak mennyire volt éles és csodálatos és gyomoraljában turkáló és büszkeséggel eltöltő és más boldogságának ilyen tisztán örülős élmény (na ennek se sok értelme van, de mindegy), mint nekem, de mindenkinek csak olyat kívánok, mint nekem jó volt, ha erre eltéved. tévedjen el erre.
mostanság így működöm, nem máshogy, ezt köll békésen és türelemmel viselni, és nem azon rágódni, hogy mindezt tegnap este is tökéletesen megcsinálhattam volna, ha nincs ennél sokkal-sokkal jobb szórakozásom.
a kiállításról pedig csak annyit szeretnék mondani, hogy nem tudom, kívülállónak mennyire volt éles és csodálatos és gyomoraljában turkáló és büszkeséggel eltöltő és más boldogságának ilyen tisztán örülős élmény (na ennek se sok értelme van, de mindegy), mint nekem, de mindenkinek csak olyat kívánok, mint nekem jó volt, ha erre eltéved. tévedjen el erre.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése