4/11/2008

a tegnapról

azt tudnám elmondani, tisztelt bíróság, hogy egy fostalicska, szar volt, majdnem az egész.
1. nem teljesen jó dolog, hogy dühös rám a főnököm - ami legfőképp abban nyilvánul meg, hogy nem folytat velem többórás filozófiai- és/vagy gyermeknevelésbéli vitákat - de leginkább az nem jó, hogy nem beszélünk arról, hogy dühös és mik a tervei a felodást illetően.
2. meg az is olyan fostalicskaság, hogy olyan feszült és ideges és politikás mindenki, én meg csak egyensúlyozgatok szelíd mosolyommal a szereplők közt, miközben amúgy én is síkideg vagyok a végrehajtók végett, akikkel majd kedden randizom.
mindeközben végleg rasszista lettem, adósaim ugyanis főképp cigány politikus-asszonyok, ők egyszerűen rohadjanak meg...
3. közben tárgyaltam egy jegyzővel vidéken, ahol szépen sárgállik már a repce, de muszáj voltam még tovább szomorodni mégis a szép idő ellenére, mert a kedves ismét a verőfényes délutánt egy vendéglátóipari egységben töltötte.

ilyeneken elmélkedtem hát, mikor ismét önsajnálatba fogtam majdnem atárgyban, hogy miért is nem szeretne értem az imádott férfi gyufaszálakat keresztbe tenni boldoggátevésem céljából, legalább néha, ám akkor rájöttem, hogy ezt a műsort hetente négyszer játszom végig magammal teljes eredménytelenségben, minek hát ismét.
és akkor úgy adódott, hogy h.-nál azonnal lomtalanítani kellett kettő nagyobb szekrényt, amelyhez rollerbarátunk 15 sört fel is szervírozott, így lehetetlenné vált meglátogatása szerelmemmel közös otthonunknak, aki meg ugye otthun sem volt... így telt az este sörrel, pakolással. hazaérkezvén hitviták folytatásába bonyolódtunk és bocellit énekeltünk (egészen pontos a natájmtuszéjgudbájt) párosan és nem túl szépen, a vége mégis szomorúságos lett - ez főképp az én korlátolt agyamnak, agyonszabályozott nevelésemnek és makacsságomnak köszönhető, mert a másik fél szerint az ő életvitele egyébként teljesen helyénvaló.

most meg elhatároztam, hogy mégis inkább én leszek a világ legjobb nője, és asztalon fogok táncolni hamarosan, és kibaszom az összes komplexusomat az ablakon, hogy végre levegőt is kapjak. tessék, gyógyult állapotomban el is vihető e vagyok.


Nincsenek megjegyzések:

Powered By Blogger