hétvége!

szaladás erdőn-mezőn, lustálkodás délig, ágyba hozott reggeli, szex a bármikor, este kocsmázás a barátokkal, aztán koncert és tánc hajnalig, csendes másnapos főzőcskézés, összebújás, filmnézés, boldogság.
márakinek.
faszomba, de rohadtul elegem van.

"Szép vagyok én?
Persze.
Szép a szemem?
Persze.
Szép a szájam?
Persze.
Tetszem neked?
Persze.
Akarsz engem?
Persze.
Együtt leszünk?
Persze.
Mindörökre?
Persze.
Ásó, kapa?
Persze.
És nagyharang?
Persze.
Esti séta?
Persze.
Folyóparton?
Persze.
Van-e bukszád?
Persze.
Ki van tömve?
Persze.
Ágyba bújunk?
Persze.
Mindig így lesz?
Persze.
Lesz vacsora?
Persze.
És, gyertyafény?
Persze.
Kuki fagyi?
Persze.
Fasz-szopóka?
Persze.
Rágógumi?
Persze.
Coca Cola?
Persze.
Vattacukor?
Persze.
Hadd, ragadjon?
Persze.
Mész dolgozni?
Persze.
Mikor jössz meg?
Persze.
Nem túl korán?
Persze.
Egy nagy házba?
Persze.
Lesz-e pénz is?
Persze.
Kéne, ruha!
Persze.
Fehér fogsor!
Persze.
Egy, kis parfüm!
Persze.
Arany nyaklánc?
Persze.
Arany gyűrű!
Persze.
Tíz pár cipő?
Persze.
Egy, jó kocsi!
Persze.
Lehet, más is?
Persze.
Korsó, pohár?
Persze.
Köcsög, hordó?
Persze.
Lesz, szerelem?
Persze.
Féltékenység?
Persze.
És, ha kurva?
Persze.
Nemi beteg?
Persze.
Lehet, bajod tőle?
Persze.
Kell a faszom?
Persze.
Itt a haver!
Persze.
És, a húgod?
Persze.
Megdughatom?
Persze.
Lehet, férfi?
Persze.
És, ha nő is?
Persze.
És, ha más is?
Persze.
Lehet, kecske?
Persze.
Vadszamár is?
Persze.
Kell egy pofon?
Persze.
Hasbarúgás?
Persze.
Taknyon csúszás?
Persze.
Lila foltok?
Persze.
Szíven döfés?
Persze.
Egy, kis, nagykés?
Persze.
Akarsz élni?
Persze.
Miért nem halsz meg?
Persze.
Mit akarsz még?
Persze.
Mindent akarsz?
Persze.
Hát, megkapod!
Persze.
Jó, lesz ez így?
Persze.
Akkor rendben.
Persze."
(Csókolom: Repeta, 2005)