ment az este, de kezdjük az elejin...
pénteken budapestre mentünk, hogy közös barátnőnk születésnapját következő napon megünnepeljük...
az érkezés után azonnal több férfiembert összetrombitáltunk sörözés céljából - az csak a véletlen műve lehetett persze, hogy a társaság fele az egyik, a másik fele pedig a másik oldalon tüntetett korábban pár órát. a kedves figyelmeztetett, hogy ne beszéljek mindenkivel nyíltan és vitatkozós célzattal, mert rosszul járok, én libcsi cigánybérenc, és be kell valljam, bizony igazat is beszélt; így inkább hallgattam és nyelten a söröket egymás után csendben, lányosan. nagyon nem bírom amúgy az ilyen neonácis köcsögölést és nem is tartom viccesnek, azt meg depláne nem, hogy az asztalnál ülő főszószóló amúgy utcai cociális munkás, a szentem. ilyenkor azért elképzelem, hogy ha meghalok/drogos/alkoholista leszek vagy mittoménmi, és a kölyköm az utcára kerül, kik is veszik kezükbe az ő sorsát - úgyhogy nagy a felelősség, nem szabad meghalnom/drogosnak vagy alkoholistának lennem, sem mittoménmi.
későbben - amíg a fijúk további eszmecseréket folytattak politikai/és vagy linuxügyeket illetően - egy amúgy nem túl szimpatikás fiatalemberrel beszélgettem párkapcsolati problémákról (höhö, igen, én), további sörök társaságában... így aztán hajnaltájt már elég részeg lehettem ahhoz, hogy magam is hüjeségeket beszéljek és sírdogáljak először csak a végrehajtók, aztán meg már az egész kibaszott sanyarú sorsom végett (figyelem, irónia!) - ami miatt borzasztó szégyenérzetem van, és minden szereplőtől bocsánatot kérek ezúton is. nem mondom, hogy egyedi az eset, sajnos máskor is előfordul, hogy érzékenyebb vagyok, mint kéne, majd jobban odafigyelek, megígérem máskor.
szombaton meg csupa olyan dolog történt, ami teljes titoktartást követel (maszkok az arcon meg kanálhajtogatás gondolatilag) illetve a buli, ahol tisztelettel jelentem, nem sírtam, viszont ugráltam kicsit, és az igen jólesett.
hullafáradtan, veszprémi kanyarral egybekötve érkeztünk meg vasánap este, és én azóta is főképp fáradt lennék, ha a végrehajtási ügyek nem gyűrűzödtek volna tovább ma reggel kilenkor pontban. de de.
így ma tisztelettel kérek mindenkit, ne itasson sörrel, mert biztosan sírni kezdek előbb-utóbb.
pénteken budapestre mentünk, hogy közös barátnőnk születésnapját következő napon megünnepeljük...
az érkezés után azonnal több férfiembert összetrombitáltunk sörözés céljából - az csak a véletlen műve lehetett persze, hogy a társaság fele az egyik, a másik fele pedig a másik oldalon tüntetett korábban pár órát. a kedves figyelmeztetett, hogy ne beszéljek mindenkivel nyíltan és vitatkozós célzattal, mert rosszul járok, én libcsi cigánybérenc, és be kell valljam, bizony igazat is beszélt; így inkább hallgattam és nyelten a söröket egymás után csendben, lányosan. nagyon nem bírom amúgy az ilyen neonácis köcsögölést és nem is tartom viccesnek, azt meg depláne nem, hogy az asztalnál ülő főszószóló amúgy utcai cociális munkás, a szentem. ilyenkor azért elképzelem, hogy ha meghalok/drogos/alkoholista leszek vagy mittoménmi, és a kölyköm az utcára kerül, kik is veszik kezükbe az ő sorsát - úgyhogy nagy a felelősség, nem szabad meghalnom/drogosnak vagy alkoholistának lennem, sem mittoménmi.
későbben - amíg a fijúk további eszmecseréket folytattak politikai/és vagy linuxügyeket illetően - egy amúgy nem túl szimpatikás fiatalemberrel beszélgettem párkapcsolati problémákról (höhö, igen, én), további sörök társaságában... így aztán hajnaltájt már elég részeg lehettem ahhoz, hogy magam is hüjeségeket beszéljek és sírdogáljak először csak a végrehajtók, aztán meg már az egész kibaszott sanyarú sorsom végett (figyelem, irónia!) - ami miatt borzasztó szégyenérzetem van, és minden szereplőtől bocsánatot kérek ezúton is. nem mondom, hogy egyedi az eset, sajnos máskor is előfordul, hogy érzékenyebb vagyok, mint kéne, majd jobban odafigyelek, megígérem máskor.
szombaton meg csupa olyan dolog történt, ami teljes titoktartást követel (maszkok az arcon meg kanálhajtogatás gondolatilag) illetve a buli, ahol tisztelettel jelentem, nem sírtam, viszont ugráltam kicsit, és az igen jólesett.
hullafáradtan, veszprémi kanyarral egybekötve érkeztünk meg vasánap este, és én azóta is főképp fáradt lennék, ha a végrehajtási ügyek nem gyűrűzödtek volna tovább ma reggel kilenkor pontban. de de.
így ma tisztelettel kérek mindenkit, ne itasson sörrel, mert biztosan sírni kezdek előbb-utóbb.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése