a helyzet, továbbra is inkább hasonlítok egy bőgőmasinához, mint egy emberi lényhez... de mondom, értem. annyira sokminden nehézség volt itt tavasz óta. olyanok főleg, amiket eddig még nem éltem meg, és sokszor azt sem tudtam, mi a helyes vagy a jó döntés/mondat/gondolat/viszonyrendezés, bármi. nekem most ment el az első igazi háziállatom, ennyi évesen... és most találkoztam az angyalgyártási kisiparossággal fésztufész először; apám először kapott 60 éves kori megmürnyedést és hisztériát, anyám anyjának elengedését meg próbáljuk-szokjuk lassan 3 hónapja; és az ozorai nehézségek-stresszek is villannak még egyet-egyet, az ottani végtelen fáradtságot, kimerültséget meg már nem is mondom.
szombaton robbantam egyet - utána olyan volt, mintha a lélek is kiszállt volna belőlem... de nem. hálistennek még mindig vannak sárga pillangók körülöttem, akármerre járok. és bőgni is tudok
- érzek, tehát vagyok.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése