ezt az idegösszeomlás-dolgot most, hogy szombaton egészen közelről láttam, milyen az ember utána. hanem csak számolok tízig, húszig, ötvenvalahányig, esetleg elbőgöm magam, és bocsánatot kérek, hogy tapló-köcsög és elviselhetetlen vagyok, szinte egész évben.
aztán írok levelet a pszichológusnak, ő ötödikére ad időpontot, az már csak tíz nap. addig valahogy majdcsak kibírjuk.
például úgy, hogy nem megyünk ozorára, hanem felszállunk egy ellenvonatra, és visszatérünk pécsre. nehogy baj legyen.
nem kezdünk ordibálni hétfő reggel az irodában, csak kimegyünk, rágyújtunk, és elbőgjük magunkat, meg közben számolunk tízig, húszig, akármeddig.
ki vagyok merülve igazából elég konkrétan. szóval mindenkitől elnézést kérek. és igazából értem is, hogy ez történik velem. csak tenni nem tudok semmit.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése