nem ünnepli senki, még én sem szoktam tudni a dátumot... csak mindig így augusztus környékén, a kisszékelyi útban autózgatva szokott eszembe jutni, hogy ez is van. most például a stornyai vasútállomáson gondoltam rá, hogy milyen érdekes is ez az élet... hogy hét évvel ezelőtt mennyire meg akartam nézni, mi is ez az ozora, de nem futotta a hetijegyre. és hogy csak néztem a furábbnál furább alakokat az állomáson akkor is, miközben vártam a színjátszós gyerekeket, és közben nem gondoltam arra, hogy mindjárt meghalok és feltámadok újra, és arra sem gondoltam, hogy pár évvel később én majd az egyik fesztiválhelyszínt fogom álmodni, építeni, működtetni (persze sokmindenki kedvessel együtt, akiket szintén nem is ismertem még ekkor).
szóval a napokban lettem hét éves, igazából csak azt akartam mondani. meg hogy sosem tudhassa az ember, hogy mi fog vele történni.... mindenesetre érdemes nagyot álmodni, mert a történések sokszor még az álmoknál is messzebbre mutatnak. és most végre volt időm kicsit végiggondolni a 44 nap eseményeit is, és szeretném megjegyezni, hogy gecijó munkát végeztem, és hogy büszke vagyok nagyon magunkra és a magic gardenre. nemsokára lesz nagyfilm - úgy szeptember közepén - aztán majd ti is meglássátok, milyen ügyesek voltunk.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése