most olyan (haha, így még nem is kezdtem soha posztot...), hogy ilyen vége-érzetem van. hogy most valami lezárult, érted. hogy ide már nem jövök többet ilyen ügyben. hogy a tímár utcai hévmegállóból már nem hívom fel többet az anyukámat, hogy jól ment, minden fasza, stb.
nem volt könnyű ez az év, de asszem, végigcsináltam tisztességgel. örülök, hogy nem menekültem el a legnagyobb kétségbeesések közt augusztus végén. örülök, h amit elvállaltam, azt végigszenvedtem.
nem volt könnyű ez az év, de asszem, végigcsináltam tisztességgel. örülök, hogy nem menekültem el a legnagyobb kétségbeesések közt augusztus végén. örülök, h amit elvállaltam, azt végigszenvedtem.
büszke tök nem vagyok, csak megkönnyebbült - ez az utolsó két hét folyamatos hányingert-keltő szorongásos szemétkedése nem hiányzott, de biztos így teljes a kép.
nincs már jelentősége, hogy kell még papírgyártani 1-2 éjszakát. vége van, az az érzésem van csak - minden ezutáni dolog szabad akaratomból történik ezzel a közösséggel, aminek létezéséért igen hálás vagyok egyébként. nem köt már ígéret.
csak szeretet.
mondjuk nincs is annál több.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése