pompás

háziasszony vagyok, vagy ezt már mondtam?! most például csináltam egy kis kőrözöttet, mert a fiúm megkérdezte, hogy három hét nemlátás után mivel várom, hát ezt bírtam kitalálni, micsinájjak?, amikor kinyitottam a konyhaszekrényt. a beázáskor nekem az eszembe se jutott, hogy azt kinyissam, hát minek, ugye? ááá, nem állt a polcokon, a lábasokban és mindenben csordultig a víz, dehogy. mivel nem érzem magam elég fittnek a dologhoz, egy újabb elméletem bebizonyításán fáradozom inkább: mindig nem értettem, minek törölgetni, majd leszárad, nem? ha kiöntöttem a cuccokból a vizet, és visszaraktam egyszerűen a polcokra, az fasza, nem?
közben anyukámról meg bebizonyosodott, hogy egyedül ő lássa a dolgokat helyesen körülöttem. látja*, hogy ezen újabb balesetemnek is a kutya az oka, ki más. "nem akarsz még tőle megszabadulni?" kérdezte, mikor én férfiasan letettem a kagylót. mostmeg elmegyek gyúrnivazze, az legalább meglátszik rajtam. majd.

*mellesleg azt is látja, hogy kis jegyzettömbbel a kezemben be kéne mennem az alsószomszédékhoz káregyeztetni, mert a végén majd nem fizet a biztosító úgyse, és az egészet rám verik, még azt is, ami meg sem történt. mondjuk elég jó vagyok kárfelmérésben, és elég jó vagyok a beszélgetésben azokkal, akik nem állnak szóba velem, szóval szerintem tök igaza van.