holnaptól. nagyon vártam, ez tartott életben az elmúlt 2 hétben, hogy akkor majd végre dejólesz szeretett emberek közt gondolkodni, agyalni, sétálni, tűz körül ücsörögni, tervezni, ölelkezni...
az élet nevű köcsög intézmény persze szeret mindent átrendezni. szeret még egy pofont odabaszni, és mégegyet, és mégegyet.
el kell mondanom, hogy jelenleg semmi jót nem gondolok erről az országról, ahol élek. és azt sem gondolom, h ez valaha megváltozik majd. konkrétan naponta ordítunk fel, hogy disszidálni kell, el innen menni, el...
aztán kussolva visszaülünk jáccódni a gép elé, és csináljuk tovább a szarlapátolást. amíg bírjuk. nem vicces ez, egyáltalán. sajnos.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése