ha rendes nő lennék,

az én asztalomon illatolna most az a paprikás csirke,
nem (csak) a szomszédén,
gondoltam,
ahogy kihajoltam az ablakon a déli harangszóra levegőt venni.
jó fűszerezésű uborkasaláta lenne mellé, tejföllel.
meg nokedli.
nem csak szagolgatnék itt,
morgom,
ha rendes nő lennék.

ha rendes nő lennék,
akkor nem poshadna egy műanyag dobozkában 3 hete az ablakban a sárgarépa krémleves se,
amit akkor nem is vennék többet a puspában,
mert úgyis én főzném frissiben,
ha akarnám, s
ha rendes nő lennék.

ha rendes nő lennék,
nem dohányoznék, nem szívnám a füvet,
a zoknik párosával ülnének a nett szekrényben
(csapatostul),
és fogorvoshoz is elmennék időben,
ha rendes nő lennék.

ha rendes nő lennék,
háromhavonta átrendezném a 4,5 négyzetmétert,
ahol élünk, illatos-színes rongyokba öltöztetném télen,
nyáron meg sötét leplek mögé bújnék,
ha úgy lenne kedvem,
a képeket máshova ültetném, a virágokat új helyre akasztanám,
hogy ne fulladjak bele az időtlenségbe és változatlanságba,
ami miatt néha nem hajolnék ki az ablakon
levegőt venni, mint most,
ha rendes nő lennék.

ha rendes nő lennék különben
az lenne a dolgom, hogy
rendes nő legyek,
nem költségvetések és számlák és csekkek,
meg a pénzkereset,
s akkor vágyakozva írnék arról
milyen lenne,
dejólenne,
ha nem rendes nő lennék.