maga is mindig kicsit megrémül, amikor észreveszi, hogy megint talpig feketébe öltözött. szorongani kezd és faggatózni, mi a baj, jaj, mi a baj?
olyankor is, mikor több hónap kerülés-sunyulás után az arcába nyomják, hogy nem mertek szólni/kérdezni. nem_mernek_szólni, hallod ezt? rémisztő.
olyankor aztán keresni kezdi az összefüggéseket a félelem, az arca, a fekete és a harag között. odakeveri még a pofavágások esetét is, meg a vasfüggönyt, amit állítólag elképesztő gyorsasággal tud emelni maga és a többiek közé.
aztán eszik egy somlóit. a szerelmesére gondol, az előbb adott neki is egy dobozzal. jószagú emlékek úsznak be a sütivel a térbe, ahová időt jár lopni magától ilyentájt néha az összefüggések felfejtése végett.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése