több elméletem is van,

de ne aggódjanak, nem mindegyiket mondom el maguknak. a kávést most csak azért, mert vicces (t.i. szerintem a kávét cukorral a buzik isszák, és a férfiak - és itt most kérem, mindkét kategóriát értsék JÓL, semmi bajom a buzikkal és a férfiakkal sem, ezek a töketlenség szinonimái csak esetünkben!)), a másikat meg magam miatt kell...

szóval találkoztam ma ezzel a szeretetlen gyermekkel pszichodrámailagos szituációban, tudja, azzal a dobálózós fajtával... ott sírt a sarokban. és képzeljék, csak le kellett mellé csücsülni, megsimogatni, megölelgetni kellett még, de kábé mindegy volt neki, fagyizni viszem-e el, vagy csak mellé ülök, míg rajzol... mert csak a törődést akarta, meg az odafigyelést. más vágya sem volt. 

és találkoztam azzal a lánnyal is, akinek a kézenfogására várok már mióta. bizsergett a testem az erejétől, a fénylő szemeitől, az ölelésétől. nyugalmat árasztott, bölcsességet, és a sokat emlegetett, végtelen szeretetet sugározta. 

és képzeljék, mindkettőt gyönyörűnek láttam. és képzeljék, mindegyik én voltam. 

úgyhogy meg is értettem szépen, miért fulladozom mindig, mikor a zélet egyik vagy másik szitu felé hajt, és tudom, hova dugtam az anyai vágyaimat el jó mélyre és miért, és tudom, hogy hiába kerestem magamban a nőiséget és csináltam magamból kamaszlányalkatot rettegésben, tudom, bassza meg, kérem tisztelettel, tudom. 

eszembe jut zolibácsi egyik alapvetése a szűznek maradással meg baszással kapcsolatban (hogy egyszerre mindkettőt nem lehet). és azt hiszem, én most választok is:

hogy felnevelem én ezt a gyereket. (lehet segíteni! azér' van a rokonság, barátság, szerelem, nem?)

most aztán gyakorolhat az anyaságálmom egy rahedlit - és végre nem idegenek gyerekein, akiket ilyenolyan ürügyekkel hosszabb időkre elszállásoltam az életemben az elmúlt pár évben, - van türelmem már, és időm is, nem kevés. el vagyok szánva. tudom, miért kell végigcsinálnom. utána aztán igazánnő, s aztán igazi anya is lesz majd belőlem egyszer.

határozottan jobban vagyok. sütöttem is magamnak szalonnát meg főztem krumplit. ebből is láthatja a kedves olvasó, ha a fenti zanzából nem sikerülne, amit azért meg tudnék érteni, így visszaolvasva... szerencsére én értem is, érzem is, maguk meg örüljenek csak velem.