végül is úgy lett minden, ahogy elképzeltük:
negyvenhét fok volt, olvastam sokat, lenyomta a gyerek a fejemet a víz alá, ahányszor csak akarta. a család jóesetben egymást cinkelve kacagott, rosszabb esetben csendben mormogott, de több volt a jóeset, hálistennek. anyukám sütött kacsát, és más kedvenceket, a pasim összeismerkedett a bátyámmal és szimpatizáltak is egymással, meg minden.
aztán voltunk esküvőn, nagyon kedves-helyes emberekkel, szépséges helyen, isteni kajákkal, és a legnyugodtabb ifjúpárral evör. azt hiszem, ezt máshogy nem is érdemes csinálni. kicsit együtt voltunk kollegálisan, annak is csak örvendezek. szóval jól vagyok.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése