hogy nagyon fogom majd bánni, hogy baszok erőt venni magamon írás szempontjából. tudom.
szóval veszprém volt, uccazene volt, balatonon csónakázás-ringatózás volt.. szeretem ezt a várost, szeretek ott lenni, szeretem a fiúkat, akikkel ilyenkor lehet sört inni és nőügyeket kitárgyalni. szeretem a benedek-hegyet, a szerelem szigetet, az állatkert furcsa bűzét, még a lakodalmasrockot is hiányolnám, ha nem lenne esténként... kerek, egész történet, csak pelegrina kollegina hiányzik ilyenkor. mondjuk ő nagyon.
ahogy kerek, egész történet volt A Találkozó is, amitől remegett a gyomrom előtte, de nyugalomba és békébe vonult közbe' a lelkem, és jelenleg is ott leledzik. egy éve láttuk egymást utoljára. azóta lettek belőlünk más emberek, osztottunk a szívünkből más szeretteknek - nincsenek kérdések igazából. és ezt senki nem gondolta volna rólunk, és én sem gondoltam volna ennyire felnőttnek magunkat. rendben van ez a történet igazán. tele van megértéssel, elfogadással és szeretettel. nagy vágyam volt ez, hálás vagyok, hogy végül így alakult. pont.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése