meg egyrészt azért volt jó, mert teljesen más képzeteim voltak eddig pakssal kapcsolatban, és most lehetett nézelődni meg lelkesedni meg csendet hallgatni meg halszagot érezni, meg pingpongozni, meg kártyázni, meg sokat nevetni,
meg lehetett papírhajón üzenetet küldeni 50 km-re lentebbre...
másrészt meg azért volt jó, mert mindig megnyugtató nekem kilépni a saját kis köreimből, és működőképes életeket látni, hjaj, ez mennyire jó, de tényleg már.
esküszöm, engem már csak a hétvégék éltetnek, mikor útnak indulok valamerre. mert az legalább majdnem mindig tiszta és jó.
a lelkemben meg dúltak, dúltak... ez is, az is beledúlt. de most nyugvópontok vannak - kijelölt határok, kijelölt időpontok. és nekem így sokkal-sokkal könnyebb.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése