egy kis félsz a dolog törékenységét (hm, törékenységről beszélek, _én_) illetően, de alapvetően nagyon is jól vagyok. és nem tudom, meddig lesz ünnep minden hétköznap (khm, mások ezért panaszkodnak, én meg mióta csak erre és csakis erre vágyom), de mindenesetre addig jó lesz nekem/nekünk(?). gondolkodom sokat ezen az átok női gondolkodáson (vagy ez csak az enyimé?), hogy ha ketten vagyunk, az már nálam mi, s olyankor megszűnik létezni az én meg a te, ami alaphiba, én azt tudom. soha nem tudtam okosan csinálni - illetve egyszer igen, de akkor el is múlt a szerelem hamar...
most akkor mire drukkoljak? az önállósodásra és a nemfeltétlenülmindenközösvágyra, vagy a közös vágyakra s azok beteljesülésére? abbahagyom, mert lassan én sem értem. az a lényeg, hogy izgalommal vegyes imádattal tekintek ránk, meg a mi kis kedves-békés mostani életünkre. és ez nekem is jó.
most akkor mire drukkoljak? az önállósodásra és a nemfeltétlenülmindenközösvágyra, vagy a közös vágyakra s azok beteljesülésére? abbahagyom, mert lassan én sem értem. az a lényeg, hogy izgalommal vegyes imádattal tekintek ránk, meg a mi kis kedves-békés mostani életünkre. és ez nekem is jó.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése