minden nap magam után, mint valami rosszízű kötelességet... az ilyeneket néha elhagyom, vagy egyszercsak megoldódik magától, mert végülis azt akarom, hogy megoldódjon.
asszem egyébként, ez még nem most van. egyikse.
egy kicsit lehet, hogy elköltözünk. városszélire, kiskert, kisterasz, kisházba, ahol szép minden. csak olyan elemi a mindenféle szomorság meg nehézség bennem, hogy nem is tudom, hogyan kell ennek örülni. pedig nagyon kell is, meg nagyon szeretnék is.
szerencsére amit szeretnék, az általában egyszercsak lesz.
addigis türelmet, kollégák. magamnak is csak ezt dünnyögöm...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése