szóval közel sem annyi időm volt, és közel sem úgy, ahogy a szent lista kívánta, a buzgalomról nem is beszélve... de múlt vasárnap azért volt egy olyan igazi vasárnapom, amilyen már régóta nem: a csajommal főzikéztünk, filmeztünk, aztán több órán át lelkesen néztem párnák közt a hazudós ügyvédfiúkat, így nem kell félnem, hogy bevonják a junkie-igazolványomat...
aztán lenyomtuk ozorát is, fél napban - hihetetlen jó volt úgy ott lenni, hogy a) mindenki örvendezik a láttadon, b) nem negyven ember van még rajtad kívül, hanem nyugalom, csend, rend, béke. a tárgyalás ügyesen lement, én egyben hazaértem időre, és elmentem a fogorvoshoz is, ezzel a február végi feladatlista utolsó elmaradását is kipippanthattam (igen, van bajom a tempómmal meg a beosztással, tudom.) szerdán csajoztunk itt-ott, persze mindenhová kettesével járunk most, olyan nagy az ijedtség és a félelem az egész városban...
jártam a hegyen is, kifizettem a házacska kaucióját, végigbeszéltük a teendőket, a menetrendet, és megismerkedtem egy kedves nénikével is, aki majd felkérhető macskapesztrára, ha közösen mennénk utazni (annyira nem szoktunk, de hátha).
csütörtökön matykóztam szinte egész délután (5.31-nél az érintett személy, mindenhol máshol szerettek és szeretett szépségek, nézni, örülni kötelező!), pénteken pedig abszolváltunk egy sportnapot a komlóiakkal, no meg persze a pincebuli sem maradt el. a végin csillagos ég alatt alvás, és csöndes csigaházba-vonulás volt; nem kéne már szoronganom-szomorkodnom azon, hogy a férfiakat mennyire nem értem, de azért szoktam. ebből az érzésből bőven kijutott megen.
szombaton főképp ücsörögtem a sarokban, és vasárnap is, bár a vihar érkeztével kicsit kiszaladtunk sétaterezni, de annyira fáztunk (végre!), hogy nagy eresszedelahajam nem volt. mindennek a tetejében - és egy hét csúszással - összeraktam azokat a kurva papírokat, amiket hónapok óta tologatok ide meg oda, aztán hazaugrottam megölelgetni a mamikámat, aki egyáltalán nincs jól, sőt. szabadidőmben anyukámat ölelgettem és biztattam, hogy mindent csak a kívánságok szerint kell csinálni most, megértéssel, elfogadással, békével.
apámat láttam, de nem beszéltünk.
késői hazaérés után csöndes sírdogálással zártam a hetet, és most semmi kedvem egy másikat megnyitni.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése